A bio-üzemanyagok számos különböző forrásból származhatnak. Jelenleg a termelés zömét az úgynevezett első generációs bio-üzemanyagok teszik ki, amelyek élelmiszeripari alapanyagokból készülnek. A bioetanol gyártásához például cukornádat használnak, a biodízel pedig növényi olajakból készül. Ezek az európai szabványokban meghatározott mértékben keverhetők benzinnel és gázolajjal. Az európai piacokra gyártott Toyota és Lexus modellekbe olyan benzin is tankolható, amihez akár 10% bioetanolt kevertek (az EN228 szabványnak megfelelő E10 üzemanyag), illetve olyan gázolaj, amihez akár 7% biodízelt kevertek (az EN590 szabványnak megfelelő B7 üzemanyag).

Az élelmiszeripari alapanyagokból előállított bio-üzemanyagok leváltása érdekében mi az új, második generációs bio-üzemanyagok használatát szorgalmazzuk. Ezek olyan melléktermékekből készülnek, mint például a szalma vagy a fahulladék, illetve - hosszabb távon - akár az alga is. Ugyanakkor azt is fontosnak tartjuk, hogy a végtermék ne rontsa a járművek teljesítményét és a vásárlók elégedettségét.

Jelenleg is kutatjuk a fahulladékból és szalmából készülő bioetanol előállítását. Igaz ugyan, hogy még csak a munka kezdeti szakaszában tartunk, de már most is nyilvánvaló, hogy ez az új üzemanyag milyen nagy mértékben csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Együttműködünk az Európai Szövetség a Szintetikus Üzemanyagokért (ASFE) nevű szervezettel, olyan bio-alternatívákat keresve a gázolajra, amelyek számos forrásból - például biomasszából - származhatnak. E paraffinos üzemanyagok között szerepel a Hidrogénezett Növényi Olaj (HVO) is, amit már jelenleg is gyártanak és forgalmaznak. A HVO felhasználható a mai és jövőbeli dízelmotorokban, csökkentve a károsanyag-kibocsátást.