Bár tervezése során a kényelem és könnyű irányíthatóság volt a legfontosabb szempont, a Celica élvezetesen vezethető autónak bizonyult, hiszen független első futóművének és négylengőkaros hátsó felfüggesztésének köszönhetően még a szűk és veszélyes kanyarok sem hozták zavarba.

1985-ben jelent meg a negyedik modellgeneráció, jelentős változásokat hozva a Celica konstrukciójában, hiszen a korábbi hátsókerékhajtás helyett a motor immár az első kerekeket hajtotta. A modell történetében különösen fontos évnek számít az 1986-os esztendő; ekkor jelent meg a GT-Four változat állandó összkerékhajtással és izmos, 185 lóerős DOHC motorral (Japánban ez volt a legerősebb 2,0 literes blokk). A GT-Four tökéletes autónak bizonyult ahhoz, hogy a Toyota újra harcba szálljon a WRC bajnoki címéért.

A csapatnak nem is kellett sokáig várnia. Carlos Sainz 1990-ben megszerezte az egyéni bajnoki trófeát (elsőként a japán autógyárak közül), és bebiztosította a második helyet a Toyota számára a gyártók bajnokságában. 1992-ben az új, WRC-homologizációjú modellváltozat a GT-Four RC (Rally Competition) néven vált ismertté. Az autó 1993-ban és 1994-ben is begyűjtötte az egyéni és gyártói WRC-kupákat - először Juha Kankkunen-nel, utána pedig Didier Auriol-lal.

Akik végignézték a hetedik generációs modell leleplezését, még nem tudhatták, hogy a Celica utolsó változatát csodálják. 35 év, hét izgalmas modellgeneráció, számtalan versenygyőzelem és több mint négymillió eladott autó: ezzel zárul a Celica történetének utolsó fejezete. Ám a legfényesebb csillag emléke sosem fakul meg emlékezetünkben…