A közönség autója

Egy kedvenc sláger gyerekkorunkból, amit a rádióban hallunk, egy illat, ami a családi ebédek emlékét eleveníti fel bennünk, vagy egy film – ezek közül bármelyik az ártatlanság és a fiatalság emlékét ébresztheti fel bennünk.

És autók is ébreszthetnek emlékeket. Emlékeztethetnek utazásokra, helyzetekre és pillanatokra, amelyek meghatározták az életünket: a bolondos családi utazások, a bizonytalan sebességváltások az első autónkkal, vagy az első utunk, amit büszkeségtől szétfeszülve tettünk meg vadonatúj céges autónk volánja mögött. Vagyis amikor egy olyan sikeres autóról beszélünk, mint amilyen a Toyota Corolla, akkor valójában világszerte 40 millió ember emlékeiről van szó.

A hatvanas évek embere számára Japánban egy autó sokkal inkább álmot jelentett, mintsem egy használati tárgyat. Ezek az emberek olyan autóra vágytak, amire büszkék lehetnek, ami a luxus érzetét kölcsönzi számukra.

A virágszirmok karikájáról elnevezett Corolla a következő szlogen jegyében született: ‘A piac legkívánatosabb autója – amely a Toyota technológiájának esszenciáját mutatja meg a világnak.’

Ez végső soron azt jelentette, hogy a Corollát arra tervezték, hogy túlszárnyalja a közönség igényeit, s olyan autó legyen, amely a legújabb technológiákat és technikákat testesíti meg, és nemcsak új szintű kényelmet, biztonságot és tudást egyesít, hanem olyan újdonságokat is, amiket mindaddig egyetlen családi modell sem kínált.

Azokban a korai időkben az emberek ugyanúgy rácsodálkoztak a Corollára, mint amikor megakad a szemünk egy rég látott ismerősön. Egy korabeli kereskedő szerint a legtöbben egyszerűen azt kiáltották: „nahát!”, amikor először látták meg az autót, és nem volt ritka az sem, hogy egy-egy új autó átadásakor kisebb bámészkodó tömeg verődött össze az utcáról.

Sok olyan országban, mint Hollandia (ahol a Louwman Múzeum sarkában is áll egy ilyen elragadó 1968-as modell) a Corolla volt az egyik első japán autó, amit valaha láttak – s ez még érdekesebbé tette az új típust.

Az akkoriban népszerű VW Bogárhoz vagy a Renault 4-hez képest hagyományosabb formavilágot képviselő Corolla egyszerre több, igencsak különböző stílust is megjelenített (kétajtós kupé, négyajtós lépcsőshátú, illetve kétajtós kombi). Mai szemmel vizsgálva a korabeli Corolla egészen parányinak tűnik az olyan modern családi autókhoz képest, mint az Auris vagy az Avensis.

Visszafogott, csinos arányaival, kidolgozott részleteivel és króm csíkjaival könnyen elképzelhetjük a Corollát a maga korában, amint magunk is szájtátva bámuljuk az út széléről.

Elöl két hatalmas fényszóró fogja közre a széles hűtőmaszkot, közvetlenül a csillogó lökhárító fölött, oldalt pedig a krómcsíkok futnak körbe az autó derékvonalának magasságában hátrafelé; hátul a szárnyacskákon olvasható Corolla felirat és a csomagtérfedél közepén lévő, szintén gazdagon krómozott Toyota márkajel kölcsönöz luxusautós hatást a kocsinak.

Belül a magas tetővonalnak köszönhetően tágas hely áll a Corolla utasainak rendelkezésére, elöl pedig egy egyszerű, egyetlen egységből álló műszerfalat találunk csekély mennyiségű kapcsolóval – valamint egy rádiót, kesztyűtartót és a hűtőventillátor vezérlőjét. Csupa olyasmi, ami akkoriban nem volt igazán gyakori a Corolla kategóriájában.

Az utasok bemélyedő, kényelmes üléseken foglalhattak helyet, nem pedig olyan pad-jellegű alkalmatosságokon, amelyek akkoriban elterjedtek voltak. Az üléseket 16 ponton steppelték le, így feszes, mégis kényelmes helyet biztosítottak, és a hátsó ülés is olyan bőséges helyet kínált, mint egy kanapé a nappaliban.

A fejlett váltó egy szintén kiváló minőségű 1,1 literes erőforráshoz kapcsolódott. Akkoriban a családi autókat általában egyliteres motorokkal szerelték fel, így ez a csekélyke többlet-térfogat a Corolla gépteteje alatt némi megnyugtató fölény érzetét keltette a konkurensekkel szemben.

Annak érdekében, hogy a Corolla útfekvése passzoljon a motor képességeihez, a MacPherson első felfüggesztési rendszerét építették be – szintén először a japán autók történetében. Két és fél évnyi további fejlesztést követően a Toyota mérnökeinek sikerült tökéletesíteniük az alap-futóművet, s ennek a munkának az eredménye az az alapbeállítás, amit azóta is számos autóban alkalmaznak. Hátul úgynevezett félig úszó felfüggesztést alkalmaztak, amelynek köszönhetően jelentősen csökkent a laprugók jellegzetes nyikorgó hangja.

Úgy tűnik, a Corollának mindene megvolt a sikerhez: a csinos külső, a remek motor és a kényelmes utastér – ám a projekt vezetői még nem voltak elégedettek. Ők a biztonság terén is úttörő szerepet szántak az autónak. Az eredetileg dobfékkel szerelt típus egyes modellváltozataihoz hamarosan tárcsaféket is lehetett rendelni, ami szintén világújdonságnak számított a családi autók körében. A típus továbbfejlesztése során újabb biztonsági elemek is megjelentek: a két-, majd hamarosan hárompontos biztonsági öv, a becsapódási energiát részben elnyelő kormányoszlop és a fejtámasz.

Alig három évvel a megjelenése után, 1966-ra a Corolla kivívta méltó helyét a piacokon, hiszen abban az évben ez volt a legnagyobb darabszámban eladott japán autó.

Manapság, 50 évvel azután, hogy az első Corolla kigördült a gyárkapun, a sorozat tizenegyedik generációja igyekszik megfelelni az új világ mind keményebb kihívásainak, méghozzá ugyanazokra az értékekre építve, amelyekkel első sikereit elérte: innováció, biztonság, vezetési élmény és kedvező ár. Mindezeknek köszönhetően a Corolla nemcsak az egyik legnépszerűbb típus lehet, hanem elődeihez hasonlóan újabb történeteket és emlékeket formálhat világszerte.