Kompakt és praktikus karosszériájával, fürgeségével és dinamikus motorjával - nem beszélve arról, hogy a targatető révén a vezető szinte eggyé válhatott környezetével - az MR2 igazi örömautó volt. A motor középen kapott helyet, így az MR2 lett Japán első sorozatgyártású középmotoros autója, amivel kivívta a helyi autós magazinok egyöntetű elismerését - így nem csoda, hogy ez az apró Toyota kapta meg az 1984-85-ös Év Japán Autója címet.

Jó öt évvel később jelent meg a modell második generációja, megtartva elődje középmotoros konstrukcióját és élvezetes menettulajdonságait, ám ezt az autót a Toyota már magasabbra pozícionálta. Az MR2 nagyobb lett, karosszériája egzotikusabb volt, kifinomult utasterét minőségi anyagokból alakították ki, és kényelmesebb volt vezetni, ezért az új modell még népszerűbbé vált a vásárlók közt. Mindez szilárdan megalapozta a következő tíz év sikerét.

Bár a harmadik és egyben utolsó modellgeneráció ugyanazt a nevet viselte (csak Japánban forgalmazták MR-S néven), mégis egyértelmű volt, hogy a koncepció megint nagyot változott. A nagyméretű karosszéria és a felnőttes megjelenés a múlté lett, és az új modell kisebb, könnyebb és olcsóbb nyitott tetős roadsterként született újjá. Az új MR2-ben minden megvolt ahhoz, amit a vevők az új évszázad letisztult, dinamikus sportkocsijától elvártak.

A Celicához hasonlóan az MR2 is megszenvedte a sportkocsi-piacok globális gyengülését, így 2007-ben véget ért az autó gyártása. Két évtizednyi siker és három modellgeneráció azonban elég volt ahhoz, hogy az MR2 felejthetetlen emlékeket hagyjon maga után.